-
1 φθονος
ὅ1) зависть, недоброжелательство(διαβολέ καὴ φ. Plat.)
ὅ φ. λύπη τις ἐπὴ εὐπραγίᾳ (τινός ἐστιν) Arst. — зависть есть огорчение по поводу чьего-л. преуспеяния;ἄνευ φθόνου Soph. — (говоря) без чувства недоброжелательства, не в обиду будь сказано;ζῇλοί τε καὴ φθόνοι Plut. — ревнивые и завистливые чувства;εὐλαβούμενος τὸν φθόνον Dem. — остерегаясь возбудить неприязнь;τὸν φθόνον πρόσκυσον, μή … Soph. — замоли недоброжелательство (богов), т.е. моли богов, чтобы не …2) запрет, нежелание, отказἀποκτείνειν φ. γυναῖκας (sc. ἐστίν) Eur. — нельзя убивать женщин;
οὐδεὴς φ. Aesch., Plat., Plut. — нет никаких возражений, охотно соглашаюсь -
2 προσκυνέω
A- ήσω Hippon.32
(tm.), Pl.R. 469a: [tense] aor.προσεκύνησα X.Cyr.5.3.18
; poet. , imper. πρόσκυσον ib. 156, S.Ph. 776, inf. - κύσαι ib. 657, part. - κύσας ib. 533, 1408 (troch.): [tense] pf. , OGI196.2 (Egypt, i B.C.):—[voice] Pass., [tense] pres. inf.προσκυνεῖσθαι E.Tr. 1021
: [tense] aor.προσεκυνήθην Arr.An.4.11.9
:— make obeisance to the gods or their images, fall down and worship, c. acc., Hdt.2.121, etc.;γῆν τε π. ἅμα καὶ τὸν θεῶν Ὄλυμπον S.OC 1654
, cf. A.Pers. 499, Ar.Eq. 156: prov., οἱ -κυνοῦντες τὴν Ἀδράστειαν σοφοί, of deprecating the wrath of Nemesis, A.Pr. 936, cf. Pl.R. 451a;τὸν φθόνον δὲ πρόσκυσον S.Ph. 776
; στεῖχε προσκύσας χθόνα, to avert divine wrath, ib. 1408 (troch.); of sacred places, do reverence to,πατ ρῷα ἕδη θεῶν Id.El. 1374
; ;τὴν θόλον D.19.314
: abs., Ar.Eq. 640.2 esp. of the Oriental fashion of prostrating oneself before kings and superiors, abs., Hdt.1.119, 8.118: c. acc., π. τὸν Δαρεῖον make obeisance to him, Id.3.86; προσκυνεῖν διδάσκονται τὸν βασιλέα [οἱ ἐλέφαντες] Arist.HA 630b20; προσπίπτων π. Hdt.1.134, cf. 7.136; ; προσκυνῶ σ', ἄναξ,προσπίτνων E.Or. 1507
(troch.), cf. X.Cyr.5.3.18, 8.3.14, Plu.Them. 27, Arr. l.c., etc.;κύψας ὁ λαὸς προσεκύνησεν LXX Ex.12.27
; οὐδένα ἄνθρωπον δεσπότην ἀλλὰ τοὺς θεοὺς π. X.An.3.2.13;π. τοὺς ὑβρίζοντας ὥσπερ ἐν τοῖς βαρβάροις D.21.106
: ironically,π. τινὰ ὡς ἱερὸν καὶ θαυμαστόν Pl.R. 398a
: later c. dat., LXX Ge.24.26, al., Ev.Matt.2.2, 11, Ev.Jo.4.23, D.C.67.13;τῳ θεῷ J.AJ9.13.2
. (Orig. perh. throw a kiss to the god, cf. Apul.Met.4.28: the gesture is probably represented in Sumerian and Babylonian art monuments.)II later, kiss,σοῦ -ήσω τὴν χεῖρα BGU423.15
(ii A.D.); τὸ πρόσωπον, τὴν ὄψιν, τοὺς πόδας, PLond.3.1244.4 (iv A.D.), PGiss.22.5 (ii A.D.), PGen. 91.6 (vi/vii A.D.).2 greet, σπουδάζουσα -ῆσαί σε (by letter) BGU 615.8 (ii A.D.);ἔλθω πρὸς ὑμᾶς ἵνα ὑμᾶς -ήσω διὰ πολλοῦ χρόνου PLips. 110.19
(iii/iv A.D.), cf. PGiss.17.11 (ii A.D.).3 welcome respectfully, respect, (ii A.D.), cf. PTeb.286.22 (ii A.D.), etc.; (Baetocaece, iii A.D.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > προσκυνέω
-
3 ἐκδύω
I causal in [tense] pres. ἐκδύω: [tense] impf. ἐξέδυον· [tense] fut. ἐκδύσω : [tense] aor. 1 ἐξέδῡσα : late [tense] pf.ἐκδέδῠκα AP5.72
(Rufin.):— take off, strip off, c. dupl. acc. pers. et rei, ἐκ μέν με χλαῖναν ἔδυσαν they stripped me of my cloak, Od.14.341 ;ἐκδύων ἐμὲ..ἐσθῆτα A.Ag. 1269
;ἐκδύσας αὐτὸν [τὸν χιτῶνα] X.Cyr.1.3.17
: c. acc. only, strip,πάντας ἐ. D.24.204
;ἐξέδυσαν [ἐκεῖνον] Id.54.8
.2 [voice] Pass., ἐκδύομαι, [tense] aor. 1 ἐξεδύθην [pron. full] [ῠ]: [tense] pf. ἐκδέδῠμαι:— to be stripped of a thing,τὸν χιτωνίσκον ἐκδεδύσθαι Lys.10.10
;[Μαρσύας] τὸ δέπμα ἐκδύεται Palaeph.47
: abs., to be stripped, , cf. Plb.15.27.9.3 [voice] Med., ἐκδύομαι, Cret. , [tense] fut. - δύσομαι: [tense] aor. 1 ἐξεδυσάμην:— strip oneself of a thing, put off, τεύχεά τ' ἐξεδύοντο they were putting off their armour, Il.3.114 ; ἐκδύσασθαι (leg.- δύσεσθαι)τὸν κιθῶνα Hdt.5.106
;ἐκδεδύσθαι θοἰμάτιον D.54.35
;θηρία ἐκδύεται τὸ ἄγριον Plu.Pomp.28
: abs., put off one's clothes, strip,θᾶττον ἐκδυώμεθα Ar.Lys. 686
, cf. X.HG2.4.19 ; technically, of ephebi, SIG527.99 (Dreros, iii B.C.), GDI5100: metaph. of death, 2 Ep.Cor. 5.4.II [voice] Act. in med. sense, put off,μαλακὸν δ' ἔκδυνε χιτῶνα Od. 1.437
;ἐκδὺς χλαῖναν 14.460
; : metaph.,τὸ γῆρας ἐκδύς Ar. Pax 336
, cf. Arist.HA 600b15 ; τὸ κέλυφος ib. 549b25 :—[voice] Pass., of the clothes, to be put off,ἅμα κιθῶνι ἐκδυομένῳ Hdt.1.8
.III [tense] aor. 2 ἐξέδυν: [tense] pf. ἐκδέδῡκα:—go or get out of, c. gen.,ἐκδὺς μεγάροιο Od.22.334
; emerging from..,Pl.
Phd. 109d : metaph.,ἐξέδυ δίκης E.Supp. 416
;ἐκδῦναι κακῶν Id.IT 602
.2 [tense] pf. and [tense] aor. 2 c. acc., escape, shun, νῶϊν δ' ἐκδῦμεν ὄλεθρον [grant] us to escape.., Il.16.99 ;ἐκδεδυκέναι τὰς λῃτουργίας D.20.1
;τὸν φθόνον ἐκδύς Plu.Pomp.30
;τὴν ἀληθινὴν οὐσίαν ἐκδεδυκέναι ταῦτα Plot.6.6.8
.3 abs., escape, Thgn.358 ; escapeone's memory, Pl.Alc.2.147e. -
4 σκότος
σκότος, ὁ, Finsterniß, Dunkelheit, Dunkel; Od. 19, 389; häufiger ist das Wort in der Il., hier aber immer das Todesdunkel, z. B. τὸν δὲ σκότος ὄσσε κάλυψεν, Il. 4, 461 u. öfter, στυγερὸς δ' ἄρα μιν σκότος εἷλεν, 5, 47 u. öfter; wie vom Dunkel der Unterwelt Soph. Ai. 388, τὸν ἀεὶ κατὰ γᾶς σκότον εἱμένος O. C. 1698; ἐπεὶ γῆς σκότῳ κέκρυπται, Eur. Hel. 62. – Ueberh. Dunkelheit, Verborgenheit; ἐν σκότῳ καϑήμενος, Pind. Ol. 1, 83; γνώμαν σκότῳ κυλίνδει, N. 4, 40; αἱ μεγάλαι ἀλκαὶ σκότον πολὺν ὕμνων ἔχοντι δεόμεναι, die verborgen, unbekannt bleiben, 7, 13; οὐδ' ἐν σκότοισι νηδύος τεϑραμμένη, Aesch. Eum. 635; σκότῳ φάος ἰσόμοιρον, Ch. 317, u. oft; δόλον σκότῳ κρύψας, Soph. El. 1388; vom Dunkel der Blindheit, O. R. 1313, vgl. βλέποντα νῠν μὲν ὄρϑ', ἔπειτα δὲ σκότον, 419. 1273; Eur. oft, auch περικαλύψαι τοῖσι πράγμασι σκότον, Ion 1522; u. in Prosa: Ggstz τὸ φῶς, Plat. Crat. 418 c; auch übrtr., πᾶσαν ἀπορίαν καὶ σκότον ἀπεργάζεται, Legg. VIII, 837 a; οἱ ἐν σκότῳ ὄντες, die im Verborgenen leben, Xen. Cyr. 2, 1, 25; ὑπὸ σκότου τὸν φϑόνον κατέχειν, den Neid verhehlen, 4, 6, 4. – Auch neutr. τὸ σκότος, im dat. σκότει, ταύταν σκότει κρύπτειν ἔοικεν, Pind. frg. 171, vgl. ib. 106, was nach Moeris mehr attisch sein soll; so Eur. ἐκ τοῠ σκότους, Hec. 831; σκότος ἀμπίσχον, Hipp. 192; πέπλοισι κρατὶ περιβάλω σκό- τος, Herc. F. 1159; u. in Prosa: ὥςπερ ἐν σκότει, Plat. Phaed. 99 b; ἐν σκότει = bei Nacht, Xen. Cyr. 1, 6, 40; ἐπίκουρον σκότους, Mem. 4, 3, 7. Vgl. Piers. Moeris 355 Schäfer Greg. Cor. 22. 615.
-
5 ευλαβεομαι
(impf. εὐλαβούμην и ηὐλαβούμην, fut. εὐλαβήσομαι и εὐλαβηθήσομαι, aor. εὐλαβήθην и ηὐλαβήθην)1) остерегаться, беречься, заботиться(τι Arst., περί τι Plat., περί τινος Plat., Diod. и ἀμφί τινι Luc.)
2) оберегать себя, принимать меры предосторожности (против чего-л.), избегать(τέν κύνα Arph.; πενίαν Plat.; τὸν φθόνον Dem.; τὰ αἴσχιστα τῶν ῥημάτων Plut.)
εὐλαβηθῶμέν τι πάθος μέ πάθωμεν Plat. — поостережемся, как бы не стать нам жертвой какой-л. беды;εὐ. λέγειν Plat. — не решаться сказать;εὐλαβούμενος πεσεῖν Soph. — опасающийся совершить ошибку;εὐλαβούμενος ἠρόμην Plat. — я осторожно спросил;εὐλαβηθεὴς μέ … NT. — боясь, как бы не …3) подстерегать, выжидать(καιρόν Eur.)
4) окружать уважением, почитать, чтить(τὸν θεόν Plat.: τὸν δῆμον Plut.)
-
6 εὐλαβέομαι
εὐλαβ-έομαι, [tense] impf. ηὐλαβούμην v.l. in E.Or. 748 (troch.), 1059, εὐλ-Aeschin.1.25: [tense] fut. - ήσομαι Pl. R. 410a, Arist.EN 1127b6; also- ηθήσομαι LXX De.2.4,al., D.L.7.116, Gal.5.249: [tense] aor. ηὐλαβήθην (or εὐλ-) Pl.Phd. 89c:—A to be discreet, cautious, beware, folld. by μή or ὅπως μή with subj.,εὐ. μὴ φανῇς κακὸς γεγώς S.Tr. 1129
, cf. E.Hipp. 100, Ar.Eq. 253, Pl.Phd. 89c, etc.: by [tense] fut. ind., ὅπως μὴ.. οἰχήσομαι ib. 91c (om. cod. B): c. inf.,εὐλαβουμένῳ πεσεῖν S.OT 616
;εὐ. λέγειν Pl.Phd. 101c
: with μή inserted,εὐ. μὴ σῴζειν φίλους E.Or. 1059
, cf. Ar.Lys. 1277, Cydias 1.2 take care,ὅπως κατοίσεις Ar.Ach. 955
;εὐ. περί τι Pl.Lg. 927c
, Ion 537a;περί τινος Id.Lg. 691b
;ἀμφί τινι Luc.Gall.21
: abs., εὐλαβήθηθ' S.OT47;εὐλαβούμενος ἠρόμην Pl.Prt. 333e
, cf. 316d; εἰ μηδὲν εὐλαβηθέντα τἀληθὲς εἰπεῖν δέοι without reserve, D.18.159; take precautions, Arist. Pol. 1303b27.II c. acc., have a care of, beware of,εὐλαβοῦ στρόμβον.. μή σ' ἀναρπάσῃ A.Fr. 195
; εὐ. τὴν κύνα 'ware the dog, Ar.Lys. 1215;εὐ. πενίαν Pl.R. 372c
;τὸν φθόνον D.18.305
; ;τοὺς ὑβρίζεσθαι νομίζοντας Id.Pol. 1315a27
; .2 reverence, pay honour to, ;τὸν δῆμον Plu.Per.7
; in LXX, fear God, Na.1.7;εὐ. ἀπὸ τοῦ ὀνόματος Κυρίου Ze.3.12
;μηδὲν-ούμενον, ὡς οἱ πολλοὶ λέγουσιν, ὅτι.. δεῖ.. Sor.1.49
.III later in [voice] Act., εὐλαβεῖν τινα beware of, BGU665.4 (i A.D.); cf. εὐλάβησον, -ῆσαι, Phot.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > εὐλαβέομαι
-
7 παραιτεομαι
(impf. παρῃτούμην, aor. παρῃτησάμην, pf. παρῄτημαι)1) просить, упрашивать(τινα Her.)
π. περί τινος Xen. — просить (заступаться) за кого-л.;π. τινά τι Plat. — просить кого-л. о чем-л.;οἱ παραιτούμενοι Arst. — просящие (о помощи)2) выпрашивать, вымаливатьψυχέν π. Her. — просить сохранить жизнь (ср. 4)
3) просить о прощенииσὲ παραιτοῦμαι τάδε Eur. и ἔχε με παρῃτημένον NT. — прошу тебя извинить меня (за это)
4) ослаблять, отводить, смягчать, умилостивлять(ὀργήν τινος Aeschin., Plut.)
π. τὸν φθόνον Plut. — не давать повода к зависти;π. φυγάς Eur. — (просьбами) освобождать от изгнания5) просить освободить себя, т.е. отвергать, отклонять, отказывать(ся)π. τινα Polyb. — отклонять чьё-л. приглашение:
π. τοὺς πότους Plut. — не принимать участия в пирах;π. τέν διαίρεσιν τῶν ὀνομάτων Plat. — отказаться от различения слов;π. οἰκέτην Diog.L. — уволить слугу;π. γυναῖκα Plut. — развестись с женой6) (тж. π. τῆς τιμωρίας Plut.) просить простить, заступаться(τινα Polyb., Plut.)
π. τινα τοῦ μηδισμοῦ Plut. — просить не винить кого-л. в сочувствии мидянам -
8 ἐκ-δύω
ἐκ-δύω (s. δύω), ausziehen; Hom. in tmesi, ἐκ μέν με χλαῖναν ἔδυσαν Od. 14, 341; ἐκδύων ἐμὲ χρηστηρίαν ἐσϑῆτα Aesch. Ag. 1242; χλαινίον Ep. ad. 20 (XII, 40); auch ohne Zusatz- τινὰ ἐκδύειν, Einem die Kleider ausziehen u. ihn derselben berauben, Dem. 24, 204; vgl. Xen. Cyr. 1, 3, 17. – So pass., τὸ μὴ ἐκδυϑῆναι Antiph. 2 β 5; ἐπάν τις ἐκδυϑῇ Alexis Ath. VI, 227 d; ἅμα κιϑῶνι ἐκδυομένῳ Her. 1, 8; φάσκων χιτωνίσκον ἐκδεδύσϑαι, neben ϑοιμάτιον ἀποδεδύσϑαι, er sagt, es sei ihm das Kleid ausgezogen worden, Lys. 10, 10; vgl. Μαρσύας τὸ δέρμα ἐκδύεται, es wird ihm die Haut abgezogen, Palaeph. 48, 3. – Med., a) sich ausziehen, ablegen; τεύχεα ἐξεδύοντο Il. 3, 114; τὴν ἐξωμίδ' ἐκδυώμεϑα Ar. Lys. 662; ohne acc., ibd. 688, wie Xen. Hell. 3, 4, 19. So wird auch ἐκδύνω gebraucht, μαλακὸν δ' ἔκδυνε χιτῶνα Od. 1, 437; Her. 1, 9; ἐκδύνουσι τὸ κέλυφος Arist. H. A. 5, 17. Eben so aor. II., εἴ πώς οἱ ἐκδὺς χλαῖναν πόροι Od. 14, 460, wie Xen. Cyr. 1, 4, 26; übertr., τὸ γῆρας ἐκδύς Ar. Pax 336, wie τὸ ἄγριον Plut. Pomp. 28, die Wildheit ablegen; perf. ἐκδεδυκώς, Men. Harpocr. 116, 22. – b) herauskommen, herausgehen; ἐκδὺς μεγάροιο Od. 22, 334; entkommen, entgehen, δίκης Eur. Suppl. 432; ἐκδὺς καὶ ἀνακύψας ἐκ τῆς ϑαλάσσης, hervortauchen, Plat. Phaed. 109 d; auch τί, z. B. νῶϊν δ' ἐκδῠμεν ὄλεϑρον Il. 16, 99; ἐκδεδυκέναι τὰς λειτουργίας, sich entziehen, Dem. 20, 1; τὸν φϑόνον Plut. Pomp. 30; – ἔκδυϑι, als att. erwähnt, B. A. 41.
-
9 εκδυω
(fut. ἐκδύσω, aor. 1 ἐξεδῡσα; pass.: aor. ἐξεδύθην, pf. ἐκδέδυμαι; в неперех. знач. aor. 2 ἐξέδῡν, pf. ἐκδέδυκα)1) снимать, совлекать(κιθὼν ἐκδυόμενος Her.; ἐ. τινὰ χλαῖναν Hom. - in tmesi; ἐσθῆτα Aesch.; εἵματα ἐ. HH.)
ἐ. τινά Xen., Dem.; — раздевать кого-л.2) тж. med. снимать с себя(τέν στολήν Xen.; med. τεύχεα Hom.)
3) med. сбрасывать с себяἐ. τὸ δέρμα Arst. — (о змеях и др.) сбрасывать с себя кожу, линять;
ἐ. τὸ ἄγριοω Plut. — утрачивать дикость;τὸν φθόνον ἐ. Plut. — подавить в себе чувство зависти4) выходитьἐκδὺς μεγάροιο Hom. — выйдя из дому;
ἐκδὺς ἐκ τῆς θαλάττης Plat. — вынырнув из моря5) ускользать, уклоняться, избавляться, освобождаться(κακῶν Eur.; τὰς λειτουργίας Dem.)
νῶϊν ἐκδῦμεν ὄλεθρον Hom. — (чтобы) нам обоим спастись от гибели - см. тж. ἐκδύνω -
10 εξαμαυροω
1) досл. затемнять, помрачать, перен. ослаблять, подавлять(τὸν φθόνον μεγέθει δυνάμεως Plut.)
2) pass. слабеть3) pass. скрываться, исчезать(γᾶς ὑπὸ κεῦθος Eur.)
-
11 κταομαι
ион. κτέομαι (ион. pf. ἔκτημαι, ppf. ἐκεκτήμην и κεκτήμην - ион. ἐκτήμην, fut. 3 κεκτήσομαι и ἐκτήσομαι, inf. pf. ἐκτῆσθαι, conjct. κέκτωμαι, opt. κεκτῄμην; pass. aor. ἐκτήθην; adj. verb. κτητός)1) приобретать, наживать(κτήματα, οἰκῆας Hom.; φίλους Soph.; ἑταίρους Eur.; εἰρήνην Plut.; τι διὰ χρημάτων NT.)
πολλάκις δοκεῖ τὸ φυλάξαι τἀγαθὰ τοῦ κτήσασθαι χαλεπώτερον εἶναι Dem. — часто кажется, что уберечь добро труднее, чем нажить;κ. βίον ἀπό τινος Her. — извлекать средства к жизни из чего-л.;κτήσασθαί τινα πολέμιον Xen. — нажить себе врага в ком-л.;κτήσασθαι κακὸν λόγον πρός τινος Eur. — заслужить осуждение у кого-л.2) приживать, порождать(παῖδας ἐκ γυναικός Eur.)
3) (в pf., ppf., fut. 3) иметь, владеть, обладатьτὸ κεκτῆσθαι τἀγαθὰ καὴ τὸ χρῆσθαι αὐτοῖς Plat. — обладание благами и пользование ими;
ἀπειπεῖν ὅπλα μέ ἐκτῆσθαι Her. — запретить (кому-л.) иметь оружие;φωνέν βάρβαρον κεκτημένος Aesch. — говорящий на чужом языке;τινὰ σύιιμαχον κεκτημένος Eur. — имеющий кого-л. в качестве союзника;(τὰ χρήματα) καὴ κτωμένους εὐφραίνει, καὴ κεκτημένους ποιεῖ ζῆν Xen. — богатство радует приобретающих (его) и дает возможность жить обладающим (им);ἕτερον μέν τι τὸ κεκτῆσθαι τέν ἐπιστήμην, ἕτερον δὲ τὸ ἔχειν Plat. — одно дело обладать знанием, другое - иметь его (обладать - в знач. приобрести - можно и ложным знанием, а иметь, по мнению Платона, можно лишь истинное);ὅ κεκτημένος Trag. — владелец, хозяин, тж. повелитель, господин;ἥ κεκτημένη Arph. — госпожа;οἱ κτώμενοι Arst. — состоятельные люди, имущие;κτηθεῖσα Eur. — служанка, рабыня4) навлекать на себя(κακά, ὀργάν τινος Soph.; συμφοράς Eur.)
κτήσασθαι αὑτῷ θάνατον Soph. — найти (долгожданную) смерть;κτήσασθαι ἔχθραν πρός τινα Thuc. — навлечь на себя чью-л. вражду;κτήσασθαι δυσσέβειαν Soph. — навлечь на себя упрек в нечестивости;ὅ κεκτημένος τὸν φθόνον Plat. — завистник -
12 παραμυθεομαι
1) уговаривать, убеждать, советовать(π. τινι οἴκαδ΄ ἀποπλείειν Hom.)
π. τινα πρόθυμον εἶναι πρός τι Plat. — убеждать кого-л. отважиться на что-л.2) ободрять, утешать(τινα λόγοισι Arph.)
3) словами смягчать, успокаивать, унимать(τὸν φθόνον Plut.; τὸ πένθος Luc.)
τὸ τῆς μοναρχίας ὄνομα παραμυθούμενος Plut. — чтобы избежать слова «монархия» -
13 προσκυνεω
(fut. προσκυνήσομαι и προσκυνήσω, aor. προσεκύνησα и προσέκῠσα, inf. aor. προσκύσαι; pf. προσκεκύνηκα)1) падая ниц (и целуя край одежды) приветствовать, отвешивать земной поклон(τινα Her.)
2) благоговейно преклоняться, поклоняться, воздавать почести, чтить(τέν Ἀδράστειαν Aesch.; τινα ὥσπερ θεόν Soph.; τι, τινα и τινι NT.)
3) благоговейно молить, заклинатьτὸν Φθόνον πρόσκυσον, μή σοι γενέσθαι πολύπονα (τὰ τόξα) Soph. — умоли Зависть, чтобы эти стрелы не оказались для тебя гибельными
-
14 εγείρω
(αόρ. ήγειρα) μετ.1) будить, пробуждать; 2) прял., перен. поднимать;εγείρω την σημαίαν — поднимать знамя;
φωνήν διαμαρτυρίας — поднимать голос протеста;3) воздвигать, возводить, строить;4) возбуждать, начинать;εγείρω αγωγήν — возбуждать дело;
εγείρω ζήτημα — поднимать вопрос;
5) возбуждать, вызывать, пробуждать;εγείρω τον φθόνον — вызывать зависть;
1) — просыпаться, пробуждаться;εγείρομαι
2) вставать, подниматься;εγέρθητε! воен, встать! -
15 παραιτέομαι
A beg of or from another, ask as a favour of him, , etc.; τι Hdt.1.24,90: with inf. added,ἓν δ' αὐτοὺς παραιτησώμεθα, ἐπίδηλον ἡμῖν.. ποιεῖν, ἢν τοῖς ἔπεσι χαίρωσι Ar.Eq.37
: with inf. for acc., ; Προμηθέα -εῖται Ἐπιμηθεὺς αὐτὸς νεῖμαι asks P. for permission to.., Pl.Prt. 320d, cf. Hdt.4.146: c. acc. cogn.,παραίτησιν π. Pl.Criti. 107a
.2 παραιτησάμενος βασιλέα having obtained the king's leave, Hdt.6.24: generally, intercede with, appeal to a person, Id.3.132, 5.33;κτεῖν', οὐ παραιτοῦμαί σε E.Heracl. 1026
, cf. Ar.V. 1257; π. σφέας, ὡς ἄξουσι .. entreating them and saying that.., Hdt.4.158: c. dupl. acc., beg one's pardon for..,σὲ παραιτοῦμαι τάδε E.IA 685
: abs.,εἴ τις ὑμῶν ἀχθεσθήσεται, παραιτοῦμαι And.3.21
, cf. Plb.39.1.6.3 c. acc. et inf., entreat one to.., Hdt.1.90, 6.86. γ, X.Mem.2.2.14, etc.; παραιτήσομαιδ' ὑμᾶς μηδὲν ἀχθεσθῆναί μοι D.21.58
;π. σε συγγνώμην ἔχειν Men.867
: c. gen. pers. et inf., beg of.., : c. inf. only,π. μηδὲν τούτων δρᾶν Th.5.63
.II c. acc. rei, avert by entreaty, deprecate,τὴν ὀργήν Aeschin.3.198
;τὰς ζημίας ὑπέρ τινος Id.2.19
, cf. D.21.5;αἰκίαν Plb.1.80.8
;τὸν φθόνον Plu.Pomp.56
;τὸ ἀποθανεῖν Act.Ap.25.11
: abs., τοῖς.. παραιτουμένοις [πρᾷοί εἰσιν] Arist.Rh. 1380a28, cf. PCair.Zen.482.14 (iii B. C.).2 decline, deprecate,χάριν Pi.N.10.30
;τὴν διαίρεσιν τῶν ὀνομάτων Pl. Prt. 358a
;τοὺς πότους Plu.Them.3
;τοὺς.. γραώδεις μύθους 1 Ep.Ti. 4.7
; π. [τὰ ὦτα] refuse to hear, Philostr.Her.11; refuse,βρώσεις Id.VA1.8
, cf. Porph.Abst.4.7: c. inf., παλιλλογεῖν παρῄτηται Sch.Il.1.365; in Rev.Phil.32.252; also τοὺς πολλοὺς χαρακτῆρας παρῃτημέναι εἰσὶν αἱ ἀντωνυμίαι do not admit.., A.D.Synt.104.16; reject a theory, interpretation, or MS. reading, Theo Sm.p.200 H., Iamb.VP2.7, Sch.A.R.2.127, Sch.Ar. Pax 854; except, Hdn.Gr.2.929; reject the use of, avoid,τὴν λογικήν S.E.M.7.15
, cf. Ptol.Tetr. 107, etc.3 c. acc. pers., ask him to excuse one, decline his invitation, Plb.5.27.3; παραιτησάμενος Ἔφορον, Lat. pace Ephori, Id.5.33.2: abs., Ev.Luc.14.18:—[voice] Pass., ἔχε με παρῃτημένον ibid.4 π. γυναῖκα divorce her, Plu.2.206a; π. οἰκέτην dismiss him, D.L.6.82;π. τινὰ τῆς οἰκίας Luc.Abd.19
:—[voice] Pass., .5 of medicines, relieve,ναυσίαν Dsc.3.70
; ὀδόντων ἀλγήματα ib.48.III c. acc. pers., intercede for, beg off, esp. from punishment, Hdt.3.119, Plb.4.51.1;π. τινὰ τιμωρίας Plu.Sull.31
; Θεσσαλοὺς τοῦ Μηδισμοῦ π. excuse them from the charge of Medism, Id.2.868d;π. περί τινων X.An.6.6.29
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παραιτέομαι
-
16 παραμυθέομαι
A encourage, exhort one to do a thing, c. dat. pers. et inf., , cf. 684, 15.45 : later c. dat. pers. only, PFay.19.6 (ii A. D.) : also c. acc. pers. et inf., πῶς οὖν αὐτοὺς παραμυθησόμεθα προθύμους εἶναι; Pl.Lg. 666a ; παραμυθοῦ μ' (sc. ποιεῖν)ὅ τι καὶ πείσεις A.Pr. 1063
(anap.); θαρσεῖν (sc. σε)οὐδὲν παραμυθοῦμαι S.Ant. 935
(anap.).2 speak soothingly to, c. acc., παρεμυθεῖτο attempted to reassure them, Th.3.75, cf. Pl.R. 476e, etc.; encourage a dog, X.Cyn.6.25 : metaph., ; console, comfort, τινα Hdt.2.121.δ', Th.2.44, Alcid.Soph.10, Pl.Prt. 346b, al.; ;π. τινὰ λόγοισι Ar.V. 115
;τινὰ ὀψαρίοις Id.Fr.45
;τινὰ ἐπὶ τῇ κολάσει Luc. Tox.33
;ἑαυτὸν τῆς ἥττης D.C.48.46
; ταῖς ἐλπίσιν τἀλγεινὰ π. Men. 641 : c. neut. Adj., ; π. τὰς πόλεις ὡς .. console.. by saying that.., X.HG4.8.1.3 relieve, assuage, abate,π. ὁ οἶνος τὴν τοῦ γήρως δυσθυμίαν Thphr.Fr. 120
; Ἐπίκουρος τἀποθνῄσκειν π. Demetr.Lac.Herc.1013.13 ;ᾄδουσιν ἡσυχῇ τὸ ἔργον -ούμενοι D.Chr.1.9
;π. τὰς ἐν στρατοπέδοις συμφοράς Onos.1.13
; π. τὸν φθόνον, τὸ πένθος, τὴν ξυμφοράν, Plu.Alc.13, Luc. Philops.27, DMort. 28.3 ; [θρίδακες] κόρυζαν π. Gp.12.13.11 ; πῦρ ἀνάψαντες τὸ πικρὸν τοῦ κρυμοῦ π. Alciphr.1.1.4 soflen down, palliate,τὸ τῆς μοναρχίας ὄνομα Plu.Cleom.11
;διὰ τῶν τῆς γοργότητος ἰδίων τὸ λίαν ὕπτιον Hermog.Id.2.4
; explain away,τὸ μυθῶδες Plu.2.248b
; excuse,τὴν ἀπὸ μικρῶν ἐπίκλησιν Str.13.1.64
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παραμυθέομαι
-
17 ταπεινόω
A lower, in point of height, reduce, σπλῆνα (swollen spleen) Dsc.2.155:—[voice] Pass.,πᾶν ὄρος ταπεινωθήσεται LXX Is.40.4
;πρόσωπον ἐκ μετεώρου ταπεινούμενον Hp.Coac. 208
; of a plant, decrease in size, Thphr.HP7.13.9; of rivers, D.S.1.36; Astrol., of a planet, suffer dejection, Vett.Val.119.15.II metaph., lessen,τὸν φθόνον Plu.Per.32
;τὸ ἐν μέλιτι χολῶδες Gal.15.683
(to expl. κολάζεται in Hp.Acut.59); disparage, minimize, Plb.6.15.7, cf. 3.85.7:—[voice] Pass., to be lowered or lessened, Pl.Ti. 72d.2 humble, abase, X.An.6.3.18;τ. καὶ συστέλλων Pl.Ly. 210e
;ταπεινώσαντες.. τοὺς νῦν ἐπηρμένους Aeschin.3.235
:—[voice] Pass.,ταπεινωθεὶς ἕπεται Pl.Phdr. 254e
;ὑπὸ πενίας Id.R. 553c
, Phld.Rh.1.225 S.;τεταπείνωται ἡ τῶν Ἀθηναίων δόξα X.Mem.3.5.4
;ἐταπεινοῦντο ταῖς ἐλπίσι D.S.13.11
;τεταπεινωμένων τῶν ἄλλων διὰ τὴν τῶν πραγμάτων κατάστασιν Anon.Oxy.664.22
.3 in moral sense, make lowly, humble,ἑαυτόν Phld.Vit.p.38
J., Ev.Matt. 23.12, al.:—[voice] Pass., humble oneself, , cf. LXX Ge.16.9, Si.18.21, 1 Ep.Pet.5.6.4 esp. of fasting or abstinence, θεοῦ ᾧ πᾶσα ψυχὴ ἐν τῇ σήμερον ἡμέρᾳ (i.e. on a fast-day)ταπεινοῦται μεθ' ἱκετείας SIG1181.11
(Rhenea, Jewish, ii A.D.); ἐὰν ψυχὴν τεταπεινωμένην ἐμπλήσῃς feed the hungry, LXX Is.58.10, cf. Le.23.27, al.; οἶδα ταπεινοῦσθαι, opp. περισσεύειν, Ep.Phil.4.12.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ταπεινόω
-
18 σκότος
σκότος, ὁ, Finsternis, Dunkelheit, Dunkel; das Todesdunkel; vom Dunkel der Unterwelt. Überh. Dunkelheit, Verborgenheit; αἱ μεγάλαι ἀλκαὶ σκότον πολὺν ὕμνων ἔχοντι δεόμεναι, die verborgen, unbekannt bleiben; vom Dunkel der Blindheit; οἱ ἐν σκότῳ ὄντες, die im Verborgenen leben; ὑπὸ σκότου τὸν φϑόνον κατέχειν, den Neid verhehlen; ἐν σκότει = bei Nacht -
19 φθόνος
φθόνος, ὁ,A ill-will or malice, esp. envy or jealousy of the good fortune of others (Pl.Def. 416b, Arist.Rh. 1387b22), Pi.O.8.55, etc.; through envy,Hdt.
3.30, 9.71; opp. εὔνοια, Pl.Lg. 635b; opp. ἔπαινος, Lys.24.1; ἴσχει ὄλβος φθόνον incurs envy, Pi.P.11.29, cf. Isoc.5.68;φθόνον πρὸς ἀστῶν ἀλφάνουσι E.Med. 297
;φθόνῳ χρῆσθαι πρὸς τὰ παιδικά Pl.Phdr. 253b
; κρέσσων οἰκτιρμοῦ φθόνος better to be envied than pitied ! Pi.P.1.85, cf. And.2.6;πρὸς γὰρ τὸν ἔχονθ' ὁ φ. ἕρπει S.Aj. 157
(anap.), cf. OT 382;ἐς τἀπίσημα δ' ὁ φ. πηδᾶν φιλεῖ E.Fr. 294
; φ. συνεστιώμενος, of wealth, Secund.Sent.9;φ. [ἐστὶ] τοῖς ζῶσι πρὸς τὸ ἀντίπαλον Th.2.45
;κατὰ φθόνον A.Eu. 686
, Pl.Grg. 457d; (lyr.);διὰ φθόνον Ep.Phil.1.15
: c. gen. objecti, envy for, jealousy of,τῶν πεπραγμένων Lys.2.48
; φθόνον δὲ σωμάτων ἕξει θεός i.e. will grudge, deny, A.Pr. 859: c. gen. subj., envy or jealousy felt by another, Pl.Hp.Ma. 282a; alsoφ. ἐφ' ἑτέροις Plu.2.39e
, etc.;εἴς τινα AP6.257
(Antiphil.);πρός τινα Luc.Rh.Pr.22
: pl., envyings, jealousies, heartburnings, Isoc. 15.163, Pl.Lg. 679c, 801e, etc.b a cause for indignation, a reproach,ἀποκτείνειν φθόνος [ἐστὶ] γυναῖκας E.Hec. 288
.2 esp. jealousy of the gods (cf.φθονερός 1.2
),θεῶν φ. A.Pers. 362
, Ag. 947;φ. μὴ γένοιτό τις θεῶν E.Alc. 1135
: hence abs.,τὸν φ. δὲ πρόσκυσον S.Ph. 776
;εὐλαβούμενος φθόνον D.18.305
.II refusal from feelings of ill-will or envy, grudging, φθόνος μὲν οὐδεὶς .. A.Pr. 628; οὐδεὶς φ. or φ. οὐδείς, c. inf., said in granting a request willingly,ἃ τυγχάνω ἀκηκοώς, φ. οὐδεὶς λέγειν Pl.Phd. 61d
;οὐδεὶς.. φ. αὐτῷ διελθεῖν αὐτά Id.Sph. 217a
, cf. b. Lg. 641d, 664a. -
20 κατά
κατά, kommt als adv. nicht mehr vor u. erscheint nur in einzelnen Fällen ohne Casus, wo man eine Tmesis annehmen muß, wie auch κατὰ δὲ προτόνοισιν ἔδησαν Od. 2, 425. 15, 290 zu fassen, sie banden mit Tauen fest, wo der dat. nicht zu κατά gezogen werden darf; vgl. κατὰ συφεοῖσιν ἐέργνυ 10, 238. Als Präposition mit der Grundbedeutung herab u. darüberhin.
I. Mit dem genit.; – 1) vom Orte; – a) Bewegung von oben nach unten hin, herab von; βῆ δὲ κατ' Ἰδαίων ὀρέων ἐς φύλοπιν Il. 16, 677, βῆ δὲ κατ' Οὐλύμποιο καρήνων, vom Gipfel des Olymp herab, 22, 187, καϑ' ἵππων ἀΐξαντες, vom Wagen herabspringend, 6, 232, βαλέειν κατὰ πέτρης Od. 14, 399; ἱεὶς σαυτὸν κατὰ τοῦ τείχους Ar. Vesp. 355, wie ἐῤῥίπτεον ἑαυτοὺς κατὰ τοῦ τείχεος κάτω Her. 8, 53, sie stürzten sich selbst von der Mauer herab; αὐτὴν πνεῦμα Βορέου κατὰ τῶν πλησίον πετρῶν ὦσαι Plat. Phaedr. 229 c; ἁλλόμενοι κατὰ τῆς πέτρας Xen. An, 4, 2, 17; so auch richtigere Lesart κατὰ κλίμακος καταβαίνειν 4, 5, 25, wo Krüger D. Sic. 14, 28 καταβάσεις κατὰ κλιμάκων vergleicht; ἧκαν ἑαυτοὺς κατὰ τῆς χιόνος εἰς τὴν νάπην Xen. An. 4, 5, 18; so auch κατ' ἄκρης, s. ἄκρα; Ζεὺς ὕων κατὰ τοῦ κεράμου βαλανεύσει Phereer. bei Ath. VI, 269 d. – Herab auf, nieder auf, κατὰ δ' ὀφϑαλμῶν κέχυτ' ἀχλύς Il. 15, 344 u. öfter, von dem Todesdunkel, das sich auf die Augen niedersenkt, vgl. τὸν δὲ κατ' ὀφϑαλμῶν ἐρεβεννὴ νὺξ ἐκάλυψε 13, 580; κατὰ χϑονὸς ὄμματα πήξας, auf die Erde heftend, auf den Boden gesenkt, 3, 217; vom Wurfspieß, κατὰ γαίης ᾤχετο, er fuhr niederwärts in die Erde. Daran reihen sich Vrbdgn wie στάξε κατὰ ῥινῶν Il. 19, 39, Μοῖσα κατὰ στόματος χέε νέκταρ Theocr. 7, 82, über den Mund hin; πλειὼν δὲ κατὰ χϑονὸς ἄρμενος εἴη Hes. O. 615; κατὰ τῆς τραπέζης κατασπάσας τέφρην, über den Tisch hin, Ar. Nubb. 178; μύρον κατὰ τῆς κεφαλῆς καταχέαντες, über den Kopf herabgießen, Plat. Rep. III, 398 a; κατὰ τοῦ πυρὸς σπένδειν Critia. 120 a; bei den Comic. κατὰ χειρὸς ὕδωρ, Waschwasser über die Hände, nach VLL, τὸ ῥᾷστον πάντων καὶ εὐχερέστατον; κατὰ χειρὸς ἦν τὰ πράγματα, Alles ging mir leicht von der Hand, Phereer. Chir. frg. 7; eigtl. von dem über die Hände gegossenen Waschwasser, wie ὕδωρ ἐφέρετο κατὰ χειρῶν Ath. IX, 408 b; vgl. Lob. zu Phryn. p. 327. – Pind. sagt κατ' ἀμευσιπόρων τριόδων ἐδινάϑην, P. 11, 38, darüber hin, auf dem Dreiwege; Aesch. δνοφεράν τιν' ἀχλὺν κατὰ δώματος αὐδᾶται φάτις Eum. 357. – Nach Hom. κόπρος κατὰ σπείους κέχυτο πολλή, Od. 9, 330, erweitern Sp. diesen Gebrauch, διεσπάρησαν κατὰ τῆς νήσου, über die Insel hin, auf der Insel, Pol. 3, 19, 7, ἐσκεδασμένοι κατὰ τῆς χώρας 1, 17, 10; so im N. T. καϑ' ὅλης τῆς Ἰουδαίας, u. a. Sp. – b) unter, zunächst bei der Bewegung, bes. unter die Erde, ψυχὴ κατὰ χϑονὸς ᾤχετο Il. 23, 100, sie ging unter die Erde; καταδεδυκέναι, ἀφανίζεσϑαι κατὰ τῆς ϑαλάσσης Her. 7, 6. 235; ἔδυ κατὰ γῆς Plat. Tim. 25 d; κατὰ τῆς γῆς ὑποδύομαι ὑπὸ τῆς αἰσχύνης, vor Scham in die Erde sinken, Xen. An. 7, 7, 11; gew. ohne Artikel, κατὰ γῆς γενέσϑαι 7, 1, 30. Bes. bei den Tragg. Bezeichnung der Unterwelt, οἱ κατὰ χϑονὸς ϑεοί Aesch. Pers. 657 u. öfter, die Götter der Unterwelt; τοῦ κατὰ χϑονὸς ᾅδου Ag. 1359; τὸν ἀεὶ κατὰ γᾶς σκότον εἱμένος Soph. O. C. 1699; κατὰ χϑονὸς ἔκρυψε Ant. 24; ὁ κατὰ γῆς, der Verstorbene, Begrabene, Xen. Cyr. 4, 6, 5. – c) auf ein Ziel hin, κατὰ σκοποῦ τοξεύειν Hdn. 6, 7, 19; κατὰ νώτου ξαίνειν Dem. 19, 197; κατὰ κόῤῥης πατάσσειν, hinter die Ohren schlagen, Luc. Gall. 30. So auch zu erkl. βᾶτε κατ' ἀντιϑύρων Soph. El. 1427; κατὰ πηδαλίων, am Steuerruder, Eur. Andr. 480; κατὰ νώτου γενέσϑαι, in den Rücken kommen, Her. 1, 9, wird bes. ein militärischer Ausdruck, κατὰ νώτου, κατὰ προςώπου, im Rücken, in der Front, 1, 75, Thuc. 3, 108, Pol. 1, 28, 9 u. öfter. – Auffallender sagt Ap. Rh. κατὰ νηδύος ὔμμε φέρουσα, im Bauche, 4, 1328. – Aus Vrbdgn dieser Art u. ä., z. B. τὸν κονιορτὸν εἶδε κατὰ τῶν ἰδίων φερόμενον, entwickelt sich die Bdtg – 2) feindlich, gegen, wider, bes. sprechen, λέγων ὅσ' ἂν ϑέλῃς καϑ' ἡμῶν ἔσχατα κακά Soph. Phil. 65, λόγους τοὺς μὲν Ἀτρειδῶν κάτα Ai. 295; κατ' ἀρχῆς γὰρ φιλαίτιος λεώς, spricht gern gegen die Regierung, Aesch. Suppl. 480; ψεύδεσϑαι κατά τινος Lys. 22, 7; πολλοῦ δέω κατ' ἐμαυτοῦ ἐρεῖν αὐτός, ὡς ἄξιός εἰμι τοῦ κακοῠ, gegen mich selbst zu sprechen, Plat. Apol. 37 b; stimmen, von Richtern, ψῆφος κατ' αὐτῶν ὀλεϑρία βουλεύσεται Aesch. Spt. 180; ψῆφος καϑ' ἡμῶν οἴσεται Eur. Or. 440; δίκην κατ' ἄλλου φωτὸς ὧδ' ἐψήφισαν Soph. Ai. 444; auch sonst von feindlichem Beginnen, αὐτὸς καϑ' αὑτοῦ γ' ἄρα μηχανοῤῥαφῶ Aesch. Ch. 221, ἃ καϑ' αὑτοῖν λόγχας στήσαντε Soph. Ant. 145, ὅσην κατ' αὐτῶν ὕβριν ἐκτίσαιτ' ἰών Ai. 297, κατά τινος μάρτυρας παρασχέσϑαι, ὡς οὐκ ἀληϑῆ λέγει Plat. Gorg. 472 a, Folgde, ὃ κατὰ τῆς πόλεως ὑπελάμβανον εἶναι Pol. 10, 8, 5, τοιαύτην ὠμότητα εἶχε κατὰ τῶν ὑποτεταγμένων D. Sic. 19, 1; λόγος κατά τινος, oratio in aliquem, πρός τινα, adversus aliquem, Wolf Lept. p. CL. u. Heffter ath. Gerichtsverf. p. 175; ϑρίαμβος κατά τινος, über Einen, Plut. Ant. 84; εἶναι κατά τινος, zu Jem. Nachtheil sein, Nic. 21, wie χρῆσϑαί τινι κατά τινος, Tib. Gr. 15. – Soph. vrbdt auch ἐγγελᾶν, ἐγκαλεῖν κατά τινος, O. C. 1341 Phil. 328. – 3) von Plat. an ist dieser Gebrauch auch auf nicht feindliche Verhältnisse ausgedehnt, bes. beim Sprechen, in Beziehung auf, über, von, Conv. 193 c, μὴ τοίνυν κατ' ἀνϑρώπων σκόπει μόνον τοῦτο, ἀλλὰ καὶ κατὰ ζώων πάντων καὶ φυτῶν Phaed. 70 d, συντιϑεὶς λόγον ἔπαινον κατὰ τοῦ ὄνου, eine Lobrede auf den Esel, Phaedr. 260 b; Prot. 323 b; οἱ κατὰ τοῦ Δημοσϑένους ἔπαινοι Aesch. 3, 50, vgl. 124; ὃ καὶ μέγιστόν ἐστι καϑ' ὑμῶν ἐγκώμιον Dem. 6, 9, das größte Lob, das man über euch aussprechen kann; allgem., αἱ κατὰ Θηβαίων ἐλπίδες 19, 84; ταῦτα κατὰ πάντων Περσῶν ἔχομεν λἐγειν Xen. Cyr. 1, 2, 16; μία τις μέϑοδος κατὰ πάντων Arist. de anim. 1, 1; ἐπεκράτησε τὸ τῶν Ἀχαιῶν ὄνομα κατὰ πάντων Πελοποννησίων, er wurde auf alle Peloponnesier ausgedehnt, von ihnen gebraucht, Pol. 2, 38, 1, der auch ἀφορμὴ μήτε κατὰ τῶν ἐμπόρων, μήτε περὶ τοὺς δούλους vrbdt, 4, 50, 3. – Bei den Grammatikern zur Bezeichnung des Sprachgebrauchs, εἰ κατὰ ϑηλείας φαίης Apollon. Synt. p. 198, 19, φαῦλον καὶ φλαῦρον κατὰ τοῦ αὐτοῦ σημαινομένου, sagt man von denselben Dingen, Moeris, οἱ τάττοντες τοῦτο κατὰ τοῦ βλακὸς ἁμαρτάνουσιν Phryn. 272, wo Lob. zu vgl.; κατὰ κοινοῦ, Schol. Thuc. 2, 36; gewöhnlicher ἀπὸ κοινοῦ. – 4) ein bes. Sprachgebrauch ist καϑ' ἱερῶν ὀμνύναι, Ar. Ran. 101, auf das Opfer schwören, wobei örtlich an ein Handauflegen od. die Hand dagegen Ausstrecken zu denken; καϑ' ἱερῶν τελείων ὀμνύναι Andoc. 1, 98; ὤμνυε κατ' ἐξωλείας Dem. 21, 119; καϑ' ἡμῶν ὀμνύναι οὐκ ἤϑελε, εἰ μὴ σαφῶς ᾔδει τὰ εὔορκα ὀμουμένη 29, 26; παραστησάμενον τοὺς παῖ. δας αὐτὸν κατὰ τούτων ὀμεῖσϑαι 54, 38, wobei daran zu denken, daß der Schwur, wenn er nicht gehalten wird, auf das Haupt, bei dem man geschworen, als Fluch fällt; ἐπιορκήσαστ κατὰ τῶν παίδων Lys. 32, 13; κατὰ κυνῶν καὶ χηνῶν ὀμνύναι Luc. Icarom. 9; καϑ' ἱερῶν τελείων ἑστιάσας Tim. 7. – Anders ist εὐχὴν ποιήσασϑαι κατὰ χιλίων χιμάρων, ein Gelübde auf tausend Ziegen machen, Ar. Equ. 659; εὔχεσϑαι κατὰ νικητηρίων Dem. ep. 1 extr., wie App. B. C. 2, 141; sprichwörtlich geworden κατὰ βοὸς εὔχου, etwas Großes geloben, Diogen. 5, 90, μηδὲν κατὰ βοὸς εὔξῃ 6, 55. – 5) von der Zeit; κατὰ παντὸς τοῦ αἰῶνος ἀείμνηστον, für alle Zeit hin, Lycurg. 7; κατὰ παντὸς τοῦ χρόνου σκέψασϑε Dem. 22, 72 u. mit denselben Worten 24, 180. – 6) adverbiale Fügungen sind καϑ' ὅλου, κατὰ παντός, Arist. u. Folgde, durchgängig, im Allgemeinen, s. die Wörter.
II. Mit dem accusat.; – 1) vom Orte; – a) von der Ausdehnung über einen Ort hin, durchhin, u. geradezu in, bei Verbis der Bewegung u. der Ruhe, so daß immer an eine Ausbreitung über einen bestimmten Raum, nach einer gewissen Richtung hin zu denken ist, mit anderer Auffassung als bei ἀνά 3 a, wie auch wir sagen: die Reihen hinauf u. hinunter; von Hom. an sehr gewöhnlich; κατὰ στρατόν Il. 7, 370, κατὰ κρατερὰς ὑσμίνας 2, 345, κατὰ γαῖαν Ἑλλάδα, Ἴλιον, Τροίην, κατὰ πτόλιν, ἄστυ, οἶκον, δώματα, κατὰ λαόν, δῆμον, ἀνϑρώπους, κατὰ νῆας, κλισίας u. ä., κατὰ ῥωπήϊα Od. 14, 473; so auch Tragg., κατὰ πτόλιν, ἄστυ, Aesch. Eum. 969 Pers. 1027 u. sonst; ϑεοῖς τοῖς καϑ' Ἑλλάδα, in Griechenland, Ag. 564; ἐκ τοῦ κατ' ἄστυ βασιλέως τάδ' ἄρχεται, vom König in der Stadt, Soph. O. C. 67; εἴσω κατ' αὐτὸν (χῶρον) εὐστομοῠσ' ἀηδόνες 18; κατὰ στέγας ἰέναι O. R. 637; οἱ κατ' οἶκον, domestici, El. 1136; κατ' οἴκους, im Hause drinnen, O. R. 1447; κατ' ἀγρίαν ὕλην ἀλωμένη O. C. 349; in Prosa, αἱ ἔχιδναι κατὰ πᾶσαν τὴν γῆν εἰσίν Her. 5, 109, sind über die ganze Erde verbreitet; ἥρωες κατὰ τὴν χώραν καὶ τὴν πόλιν ἱδρυμένοι Lycurg. 1, 25; οὐ γὰρ ἦν κατὰ πόλιν Plat. Theaet. 142 a; τῶν κατὰ τὸν οὐρανὸν ἰόντων περὶ γῆν, durch den Himmel hin, 208 d (vgl. ἕως ἔτ' ἔστιν ἄστρα κατὰ τὸν οὐρανόν Ar. Eccl. 83); κατὰ τὸ ὑδάτιον Phaedr. 229 a; τοῦ περιφερομένου κατὰ πάντα τὰ μέλη αἵματος Tim. 74 c; κατὰ τὸν πλοῦν ἤδη ὤν, auf der Fahrt, Thuc. 7, 31; οἱ. κατὰ ταῦτα οἰκοῠντες Xen. An. 7, 5, 13; κατὰ τὴν ὁδὸν ἐγένοντο 4, 3, 21 (vgl. Plat. ἐπειδὰν φερόμενοι γένωνται κατὰ τὴν λίμνην Phaed. 114 a); οἱ κατὰ τὸ Ἀρκαδικὸν πελτασταί, im arkadischen Heere, 4, 8, 18; στὰς κατὰ τὰς πύλας, an dem Thore, 5, 2, 16. Bes. häufig κατὰ γῆν καὶ κατὰ ϑάλατταν, zu Wasser u. zu Lande. – b) κατὰ ποταμὸν πλέειν Her. 1, 194. 4, 44, κατὰ ῥόον, stromabwärts, im Ggstz von ἀνὰ ποταμόν, 2, 96; κατὰ ῥοῦν φέρεται, sprichwörtlich vom Gelingen, Diogen. 5, 82; κατ' οὖρον ἴτω, ἐρέσσετε, Aesch. Spt. 672. 836; ῥείτω κατ' οὖρον Soph. Tr. 468; κατὰ τὸν Ἰλισσὸν ἴωμεν, hinab, entlang, Plat. Phaedr. 229 a. Aehnlich vom Jäger entlehnt, der der Spur nachgeht, κυναγοὶ κατ' ἴχνος πλάταν ἄφαντον κελσάντων Aesch. Ag. 679; κατ' ἴχνος ᾄσσω Soph. Ai. 32, ich eile der Spur nach; κἀμὲ κατὰ ταύτην τὴν ὁδὸν ἄγε, auf diesem Wege, Plat. Soph. 237 b; ἰέναι κατὰ τοὺς ἄλλους προϊόντας, ihnen nachgehen, Her. 9, 53; κατὰ στίβον, auf dem Fuße, 4, 122, wie κατὰ πόδας, Thuc. 3, 98; Xen. Mem. 2, 6, 9. – c) Richtung wohin, an, κατὰ στῆϑος βάλλειν, κατ' ἀσπίδα, Il. 3, 347. 11, 108, u. oft in ähnlichen Vrbdgn, an die Brust treffen, gegen den Schild werfen, auf Etwas zu schießen, βέλος κατὰ καίριον ἦλϑε, das Geschoß kam an eine tödtliche Stelle, 11, 439, οὐδέ ποτε Ζεὺς τρέψεν ἀπὸ κρατερῆς ὑσμίνης ὄσσε φαεινώ, ἀλλὰ κατ' αὐτοὺς αἰὲν ὅρα, sah auf sie hin, 16, 644; παίει κατὰ τὸ στέρνον Xen. An. 1, 8, 26; ὁρμᾶν κατά τινα 7, 5, 27; ὡς κατὰ τοῠτο τὸ χωρίον ἐγένοντο, als sie an den Ort gekommen waren, Her. 3, 86; ἐπεὰν κατὰ τοῦτο γένωμαι τοῦ λόγου 6, 19; übertr., κατὰ τωὐτὸ γίνεσϑαι, übereinstimmen, 4, 119; anders παρῄεσαν αἱ παρϑένοι κατὰ τοὺς πατέρας, wo ihre Väter saßen, 3, 14; λέγειν κατά τινα, zu ihm sprechen, Xen. Cyr. 7, 1, 12. – d) allgemeiner, gegenüber, ἀνὴρ κατ' ἄνδρα τοῠτον ᾑρέϑη Aesch. Spt. 487; κατ' ὄμματα τῷ νυμφίῳ Soph. Ant. 756; κατὰ μὲν Λακεδαιμονίους ἔστησε Πέρσας Her. 9, 31; in der Gegend bei, ἡ Στερίη κατὰ Σινώπην πόλιν κειμένη Her. 1, 76; κεῖται ἡ Κεφαλληνία κατὰ Ἀκαρνανίαν Thuc. 2, 30; ἡ καϑ' ἡμᾶς ϑάλαττα, das sich zu uns erstreckende, bei uns liegende, das mittelländische Meer, Pol. 1, 3, 9; κατὰ βορέαν ἑστηκώς, gegen Norden, Thuc. 6, 104; von tactischen Bestimmungen, οἱ κατὰ τὸ λαιὸν τῶν ὑπεναντίων Pol. 1, 34, 9; öfter οἱ κατά τινα τεταγμένοι u. ä., zur ungefähren Ortsbestimmung. – Oertlich ist auch ursprünglich das bei Hom. so geläufige κατὰ ϑυμόν, κατὰ φρένα καὶ κατὰ ϑυμόν, im Herzen, in der Seele, s. unten. – Bei Zahlen, ungefähr, Her. 2, 145. 6, 44. 79; κατ' οὐδέν, fast Nichts, 2, 101. – 2) von der Zeit, eine Verbreitung durch einen Zeitraum hin, während, zu, Dauer u. Gleichzeitigkeit ausdrückend; ἐμὸν κατ' αἰῶνα, zu meiner Zeit, Aesch. Spt. 201; λευκὸν κατ' ἦμαρ Ag. 654; κατ' ἦμαρ καὶ κατ' εὐφρόνην ἀεί Soph. El. 251; μίαν καϑ' ἡμέραν, in einem Tage, Ant. 55; καϑ' ἡμέραν τὴν νῦν, heute, O. C. 3 Ai. 788; bes. in Prosa, κατὰ Ἄμασιν βασιλεύοντα, zur Zeit als Amasis König war, Her. 2, 143, κατὰ τὸν πόλεμον, während des Krieges, 7, 157, κατ' εἰρήνην, in Friedenszeiten; κατὰ τὸν κατὰ Κροῖσον χρόνον, zu Krösus' Zeiten, 1, 67; κατὰ τοὺς Τρωϊκοὺς χρόνους, zur Zeit des trojanischen Krieges; κατὰ Σωκράτην Ath. XI, 505 f; εἴ τι μὴ ὀρϑῶς πράττω κατὰ τὸν βίον τὸν ἐμαυτοῦ Plat. Gorg. 489 a; κατὰ τοὺς πρώτους χρόνους Polit. 274 c; οἱ καϑ' ἑαυτούς, ihre Zeitgenossen, Xen. Mem. 3, 5, 10; οἱ καϑ' ἡμᾶς Pol. 16, 20, 8; εἴς τε τοὺς πρὸ ἡμῶν καὶ καϑ' ἡμᾶς καιρούς 4, 1, 4; – κατὰ καιρὸν πράττεσϑαι Dem. 1, 4; – κατὰ φῶς, bei Tage, im Ggstz von νύκτωρ, Xen. Cyr. 3, 3, 25. – Aber καϑ' ἡμέραν ist = täglich, Aesch. Pers. 827 u. sonst oft, wie ὁ καϑ' ἡμέραν βίος täglicher Lebensunterhalt, Soph. O. C. 1366, u. ἐπὶ τῷ καϑ' ἡμέραν μισϑῷ, Dem. 59, 108, täglicher Lohn, κατ' ἐνιαυτόν jährlich, Plat. Polit. 298 e; Xen. An. 3, 2, 12 u. öfter; κατὰ μῆνα, monatlich. Diese Verbindungen gehören zu – 3) wo κατά Vereinzelung, Vertheilung eines größern Ganzen in mehrere kleinere Theile ausdrückt; κρῖν' ἄνδρας κατὰ φῠλα, κατὰ φρήτρας, Il. 2, 363, nach Stämmen u. Geschlechtern sie sondern; κατὰ στίχας, reihenweis, Il.; κατὰ κώμας κατοικημένοι, in einzelnen Dörfern angesiedelt, Her. 1, 96; ἐκ τῶν συμμάχων ἐξελέγετο κατ' ὀλίγους 8, 113, immer nur wenige aus den einzelnen Abtheilungen; κατὰ ἕνδεκα μέρη κεκοσμημένη, in elf Theile, Plat. Phaedr. 246 e; κατ' εἴδη διαιρεῖσϑαι τὰ ὄντα, in od. nach Geschlechtern unterscheiden, 273 e; ὁπόσοι κατὰ πόλιν ἐν ἑκάσταις νομεύονται Polit. 295 e; ἵνα μὴ μόνον κατὰ πόλεις, ἀλλὰ καὶ κατ' ἔϑνη δουλεύωσι, nicht bloß stadt-, sondern auch völkerweis, Dem. 9, 26; ἐλάμβανον τοὺς ἄρτους κατ' ὀβολόν, τὰ ἄλφιτα κατ' ἡμίεκτον μετρούμενοι, halbmetzenweis, 31, 37; κατὰ διακοσίας μνᾶς διακεχρημένον, in einzelnen Posten zu 200 Minen ausgeliehen, 27, 11; tactisch, κατὰ φυλάς, κατ' ἴλας, κατὰ τάξεις, κατὰ λόχους, geschwader-, regimenterweise, Xen. Cyr. 1, 4, 17. 6, 2, 36. 2, 1, 23 u. sonst; ähnl. κατὰ πόλεις διελύϑησαν, in die einzelnen Städte, Thuc. 3, 1, ὡς ἕκαστοι κατὰ πόλεις 1, 89; κατὰ μίαν ἐπὶ κέρως πλέοντες 2, 90. Geradezu die Distributivzahlen bildend, καϑ' ἕνα μαχεόμενοι Her. 7, 104; καϑ' ἑπτά, je sieben, Ar. Av. 1079; κατ' όλίγας (ναῦς) προςπίπτοντες, immer nur in kleinen Abtheilungen, Thuc. 3, 28; κατὰ δύο, je zwei, Plat. Ep. VI, 323 c; καϑ' ἕνα, einzeln, Xen. An. 4, 7, 8; κατὰ μίαν ἢ δύο λαμβάνων Dem. 20, 77; κατὰ μίαν ναῦν τάττειν Pol. 1, 26, 12, öfter, bes. von Anordnung u. Aufstellung der Soldaten, wohin man auch κατὰ κέρας προςβάλλειν, Xen. Cyr. 7, 1, 26, u. ä. rechnen kann. – Man vgl. noch κατ' ἔπος, Wort für Wort, Ar. Ran. 801, καϑ' ἑσμούς, schaarenweis, Vesp. 1146. – 4) Vereinzelung u. Absonderung ausdrückend, κατὰ σφέας γὰρ μαχέσονται, für sich, abgesondert, werden sie kämpfen, Il. 2, 366; μόνος καϑ' αὑτόν, allein für sich, Soph. O. R. 63; αὐτὴ καϑ' αὑτήν Eur. Ion 60; αὐτὸς καϑ' ἑαυτόν Ar. Vesp. 786; sehr gewöhnlich in Prosa, λέγων κατὰ σαυτόν Plat. Gorg. 505 d; αὐτὸ καϑ' αὑτὸ ἕκαστον, jedes Einzelne für sich, Theaet. 206 a; μόνος αὐτὸς καϑ' αὑτόν Rep. X, 604 a; καϑ' ἕνα, einzeln, dem ἀϑρόος entgeggstzt, Alc. I, 114 d, wie Thuc. ἀντέσχομεν πρός τε ξύμπαντας καὶ καϑ' ἑκάστους 2, 64; οἱ καϑ' αὑτοὺς Ἕλληνες 1, 138; καϑ' ἑαυτὸν πορεύεσϑαι, allein, für sich marschiren, Xen. An. 5, 10, 11; καϑ' ὑμᾶς αὐτοὺς ἐξοπλίσϑητε Cyr. 6, 3, 32 (aber αὐτοὶ καϑ' ἑαυτούς = von selbst, freiwillig 5, 5, 39); γεγόνασι καϑ' ἑαυτοὺς ἕκαστοι Dem. 10, 52; ἤδη καϑ' αὑτὸν ὄντι, als er schon selbstständig war, sein eigenes Geschäft hatte, 36, 4. – 5) aus 1 c folgt die Bdtg des Zweckes, als einer Richtung worauf, ἦ τι κατὰ πρῆξιν ἀλάλησϑε; Od. 3, 72. 9, 253, fahrt ihr nach einem Geschäfte, zu einem Geschäfte herum? πλάζεσϑαι κατὰ ληΐδα, auf, nach Beute umherschweifen, 3, 106; κατὰ χρέος ἐλϑεῖν, nach einem Orakelspruche kommen, um ihn einzuholen, 11, 479; κατὰ ληΐην ἐκπλώσαντες Her. 2, 152; ἀποπλέειν κατὰ βίου καὶ γῆς ζήτησιν 1, 94, wie κατὰ ζήτησίν τινα πέμπειν Soph. Tr. 55; κατὰ ϑέαν ἥκειν Thuc. 6, 31; καϑ' ἁρπαγὴν ἐσκεδασμένοι, zur Plünderung zerstreu't, Xen. An. 3, 5, 2. Aehnlich Ζεὺς μετ' Αἰϑιοπῆας χϑιζὸς ἔβη κατὰ δαῖτα, zum Schmause, Il. 1, 424; vgl. κατὰ τὴν κνίσσαν εἰςελήλυϑε Ar. Pax 1015. – Dah. drückt es auch den Bewegungsgrund aus, weg en, aus, αἰτίαν καϑ' ἥντινα Aesch. Prom. 226; Θησέως κατὰ φϑόνον στρατηλατοῦσαι, aus Neid gegen den Theseus, Eum. 656; κατ' ἔχϑραν, aus Feindschaft, Suppl. 331, wie Ar. Pax 133; in Prosa, κατ' εὔνοιαν φρενῶν Aesch. Suppl. 918; ἐμήδιζον κατ' ἄλλο μὲν οὐδέν, κατὰ δὲ τὸ ἔχϑος τῶν Θετταλῶν Her. 8, 30, vgl. 7, 142. 9, 37; κατὰ τὴν τουτου προϑυμίην τέϑνηκας, nach seinem Wunsche, 1, 124; τὴν προξενίαν κατά τι ἔγκλημα ἀπεῖπον Thuc. 6, 89; κατὰ τί; weshalb? Ar. Nubb. 240 u. sonst; κατ' ἄλλο μὲν οὐδέν, ὅτι δέ Plat. Phaedr. 229 d; κατὰ φϑόνον οἴονται τὸν ἑαυτῶν λέγειν Gorg. 437 d; ἐγὼ κατ' αὐτὸ τοῦτο ἄγαμαι Πῶλον, ὅτι 482 d, eben deshalb, weil. – 6) an 1 b schließt sich die Bdtg gemäß, zufolge, nach, wie Plat. sagt ὥςπερ κατ' ἴχνη κατὰ τὰ νῠν εἰρημένα ζῆν, Phaed. 115 b. So Hom. καϑ' ἡμέτερον νόον, nach unserm Sinne, Il. 9, 108, u. öfter κατὰ μοῖραν, κατ' αἶσαν, κατὰ κόσμον, nach Gebühr, nach Schicklichkeit, wie sich's gebührt; so auch Folgde; zunächst von göttlichen od. Schicksalsbestimmungen u. Orakeln, κατὰ ϑεὸν γάρ τινα ἔτυχον καϑήμενος ἐνταῦϑα Plat. Euthyd. 272 e, vgl. Apol. 22 a; κατὰ ϑεὸν ἥκεις, nach göttlicher Schickung, Her. 8, 85; κατ' ὀμφὰς τὰς Ἀπόλλωνος δότε πέρασιν Soph. O. C. 102; κατ' ὀμφὴν σὴν ἐστάλη 556; κατὰ τὸ χρηστήριον Her. 7, 178; dann: den Gesetzen gemäß, κατὰ νόμους Aesch. Suppl. 238. 385; κατὰ νόμους τοὺς ἐπιχωρίους Her. 1, 35; κατὰ τοὺς νόμους ζῆν Plat. Prot. 326 c; κατὰ νόμον, nach dem Branche, Xen. Cyr. 5, 5, 6 u. sonst oft; – κατὰ τὰς Θεμι-στοκλέους ἐντολάς, nach dem Befehle, Her. 8, 85; κατὰ τὰ παρηγγελμένα Xen. An. 2, 2, 8; κατὰ τὰ συγκείμενα, nach der Verabredung, 7, 2, 7; κατὰ τὰ συνεϑήκατο Her. 5, 112; κατὰ τὰ ἤκουον, nach dem was ich hörte, 2, 49; κατὰ τὸν σὸν λόγον Plat. Gorg. 471 a; – κατὰ νοῦν ἔχει κείνῳ Soph. O. C. 1765, wie κατὰ γνώμαν ἴδρις O. R. 1087, nach Wunsch; κατὰ τὸ εἰκός Xen. Cyr. 8, 7, 9; αἱ συνϑῆκαι, καϑ' ἃς ἐδανείσατο Dem. 25, 69. – Von der Verwandtschaft, ϑρόνους ἔχω κατ' ἀγχιστεῖα τῶν ὀλωλότων Soph. Ant. 174; κατὰ τὴν συγγένειαν Xen. An. 7, 2, 31; vgl. Thuc. 1, 95. 7, 57; προςεχόμενον αὐτῷ κατὰ τὴν μητέρα, von mütterlicher Seite mit ihm verwandt, 1, 127, wie auch Sp., z. B. App. B. C. 2, 143; – κατὰ Πίνδαρον, wie Pindar sagt, Plat. Phaedr. 227 b; καϑ' Ὅμηρον Conv. 174 c; κατὰ τὸν Θουκυδίδην Plut. Dem. 6; – οὐ γὰρ κατὰ τὸ πλεῖν κυβερνήτης καλεῖται, ἀλλὰ κατὰ τὴν τέχνην, in Beziehung auf od. danach benennen, Plat. Rep. I, 341 d, oft im Crat.; – κατὰ λόγον, im Verhältniß, s. λόγος. – In κατὰ τὸν πατέρα ἐπί. βουλός ἐστι τοῖς καλοῖς, Plat. Conv. 203 d, liegt »der Abstammung von seinem Vater nach«, väterlicherseits, wie sein Vater, so. – 7) Aehnlichkeit, Uebereinstimmung, Art u. Weise durch κατά ausgedrückt; κατὰ λοπὸν κρομύοιο, nach Art einer Zwiebelhaut, Od. 19, 233; πατέρα τε καὶ μητέρα εὑρήσεις οὐ κατὰ Μιϑριδάτην τε τὸν βουκόλον καὶ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ Her. 1, 121, nicht nach Mithridates' Art, ganz andere Leute als Mithridates, vgl. 2, 10; Thuc. 2, 62; μέγεϑος κατὰ συκέην μάλιστα, so groß wie, Her. 4, 23; ποταμοὶ οὐ κατὰ Νεῖλον ἐόντες μεγάϑεα 2, 10; ἵνα προςείπω σε κατὰ σέ, nach deiner Art, Plat. Gorg. 467 a; κατ' ἐμαυτόν, nach meiner Art, οὐ πρὸς τοὺς ὑμετέρους λόγους Conv. 199 a; κατὰ τὸν πάππον, wie der Großvater, Parm. 176 c; ὁμολογῶ οὐ κατὰ τούτους εἶναι ῥήτωρ Apol. 17 b; – κατὰ ταὐτά, auf dieselbe Weise, Her. 6, 53; τὸ κατὰ ταὐτόν Plat. Phil. 58 a; κατὰ τί λέγοντες Soph. 222 c; κατὰ πάντα τρόπον, auf alle Weise, Xen. An. 6, 4, 30; κατὰ πολλοὺς τρόπους, auf viele Arten, Cyr. 8, 1, 46. – Aehnl. τὸ ἐμὸν δέος οὐκ ἔστι κατ' ἄνϑρωπον, ist nicht menschlich, Plat. Phil. 12 c; οὐ κατὰ χρυσίον δοκεῖ σοι εἶναι Conv. 112 c; τὸ καϑ' ἡλικίαν, dem Alter angemessen, Arist. eth. 8, 12. – Bes. ὁ κόμπος οὐ κατ' ἄνϑρωπον φρονεῖ, Aesch. Spt. 407, wie λέγω κατ' ἄνδρα, μὴ ϑεὸν σέβειν ἐμέ, wie einen Menschen, nicht wie einen Gott, Ag. 899; ἃ δὴ κατ' ἄνδρα γίγνεται νεανίαν Eur. I. A. 938; u. beim comparat., wenn eine Sache in ihrem Verhältniß zu einer andern betrachtet u. dem Grade nach damit verglichen wird, das lat. quam pro, μεῖζον ἢ κατ' ἄνϑρωπον νοσεῖς, du leidest an übermenschlicher Krankheit, du leidest übermenschlich Großes, Soph. O. C. 604; τοὔργον τόδε μεῖζον ἀνήκει ἢ κατ' ἐμὰν ῥώμαν, es geht über meine Kraft, Tr. 1025; φρονείτω μεῖζον ἢ κατ' ἄνδρα, stolzere Gedanken hegen, als sich für einen Menschen ziemt, Ant. 764; ὅστις μὴ κατ' ἄνϑρωπον φρονεῖ Ai. 748; δοκεῖ μοι ἀμείνων ἢ κατὰ τοὺς περὶ Λυσίαν εἶναι λόγους Plat. Phaedr. 279 a, vgl. Phaed. 94 e; ταῦτα ἴσως μείζω ἐστὶν ἢ κατ' ἐμὲ καὶ σὲ ἐξευρεῖν Crat. 392 e, es geht über unsere Kräfte, ist im Vergleich mit unserer Kraft zu groß, ist zu groß, als daß wir es ausfindig machen könnten; μείζω ἢ κατ' ἄνϑρωπον Rep. II, 359 d; μείζω ἢ κατὰ δάκρυα πεπονϑότες ἤδη, mehr als daß es hinreichend beweint werden könnte, Thuc. 7, 75; πλείω ἤ κατὰ τὸ ἡμέτερον πλῆϑος Xen. Cyr. 4, 5, 40; τίς κρείττων ἢ κατ' ἄνϑρωπον; 8, 7, 2; μεῖζον φορτίον ἢ καϑ' ἑαυτὸν ἀράμενον, eine größere Last als er tragen kann, Dem. 11, 14; εἰ δέ τῳ δοκῶ μείζονας ἢ κατ' ἐμαυτὸν λέγειν λόγους 13, 18; πολλὰ κἀγαϑὰ ὑμᾶς εἰργασμένοι οὐ κατὰ τὰς Μειδίου λειτουργίας 21, 169, nicht so geringfügig wie die Leistungen des Midias; so Sp., wie Pol. τολμηρότερον ἢ κατὰ τὴν ἡλικίαν, als man es von seinem Alter erwarten sollte, 5, 18, 7, vgl. 1, 8, 5. – 8) Allgemeiner, in Rücksicht auf, σὺ δὲ ἀνὴρ καϑ' ἡμᾶς ἐσϑλὸς ὢν ἐπίστασο Soph. Ai. 1878; οὐκ ἔχω εἶπαι κατὰ τὴν Ἀμφιάρεω ἀπόκρισιν Her. 1, 49, wie κατὰ τὴν τροφὴν τῶν παίδων τοσαῦτα ἔλεγον, in Beziehung auf, über die Ernährung, 2, 3; κατὰ μὲν τὸν κρητῆρα οὕτως εἶχε, so verhielt es sich; καϑ' ὃ ἡδέα ἐστίν, ἆρα κατὰ τοῦτο οὐκ ἀγαϑά, ist es in der Beziehung, wo es angenehm ist, nicht gut, Plat. Prot. 351 c; κατὰ τί; inwiefern? 335 d; καϑ' ὅσον, insoweit, 351 c; καϑ' ὅ τι, insofern, daß, Polit. 298 c; auch mit pleonastischem εἶναι, ἐγὼ τούτοις κατὰ τοῦτο εἶναι οὐ ξυμφέρομαι Prot. 317 a; κατά τι, in irgend einer Rücksicht, in irgend einem Stücke, κατὰ πάντα, in allen Stücken; τὸ κατὰ τοῦτον εἶναι Xen. An. 1, 6, 9, in Beziehung auf diesen, was ihn anbelangt. – Dah. dient es oft zur bloßen Umschreibung, die ausdrücklicher als das bloße Nomen od. ein Genitiv an alle einzelnen Beziehungen erinnern soll, τὰ κατὰ τὸν πόλεμον, der Krieg und Alles, was ihn betrifft; τὰ κατὰ τὴν πόλιν, Alles was den Staat betrifft, das Verhältniß, die Lage des Staates; λάχη τὰ κατ' ἀνϑρώπους Aesch. Eum. 300, = ἀνϑρώπων; πάντα τὰ κατ' ἀνϑρώπους, alle menschlichen Verhältnisse, alles Menschliche, 840; τὰ κατὰ τὴν μουσικὴν πάντα Plat. Gorg. 474 a; τῶν κατὰ τὸ σῶμα ἐπιϑυμιῶν, die sich auf den Körper beziehen, die leiblichen, Phaed. 82 c; τὰ καϑ' ὑμᾶς ἐλλείμματα, Fehler von eurer Seite, eure Versehen, Dem. 2, 27; τῷ καϑ' ἑαυτὸν φόβῳ, durch Furcht vor ihm, die er einflößt, 19, 2; τὰ καϑ' ἡμᾶς καλῶς ἔχει, unsere Sachen stehen gut, Xen. Cyr. 7, 1, 16. Von Sp. wird dies noch weiter ausgedehnt, τούτῳ τὸ κατὰ τὸν στόλον ἐνεχείρισεν, er trug ihm den Zug, Alles, was dazu gehörte, auf, Pol. 1, 56, 1, öfter; ὁ κατὰ τὰς ἀρχαιρεσίας χρόνος, die Zeit der Comitien, 1, 52, 2; sogar ἡ κατὰ τὸν ἥλιον ἀνατολή, πορεία, Aufgang, Lauf der Sonne, 3, 113, 1. 9, 15, 6; αἱ κατὰ τὸν Φίλιππον εὐεργεσίαι, des Philipp, 2, 48, 2; ἡ καϑ' Ἡρόδοτον ἱστορία, die Geschichte des Herodot, D. Sic., u. a. Sp. – Manche Umschreibungen der Art sind ganz adverbial geworden u. bei den einzelnen Substantiven bemerkt, κατ' ἰσχύν, kräftig, Aesch. Prom. 212, κατὰ σκότον, im Finstern, heimlich, Soph. Phil. 574, κατ' ὀρϑόν, gerade, recht, O. R. 88, κατ' ὀργήν, erzürnt, Tr. 929, καϑ' ὁρμὴν δρᾶν, eifrig, Phil. 562, καϑ' ἡσυχίαν, ruhig, κατὰ τάχος, eilig, κατὰ κράτος, mit Gewalt, wie κατὰ τὸ ἰσχυρόν, Her. 9, 2, κατὰ πόδα, sogleich, Xen. Hell. 2, 1, 20, κατὰ μέρος, abwechselnd, κατὰ φύσιν, naturgemäß, natürlich, κατὰ τύχην, zufällig, κατὰ μικρόν, κατ' ὀλίγον, allmälig, nach u. nach, κατὰ πολύ, bei weitem, u. ä.
Κατά erleidet bei Dichtern die Anastrophe, wenn es dem Casus, den es regiert, nachsteht, wie Ἀτρειδῶν κάτα, Soph. Ai. 295. 948; auch in tmesi, wenn es dem zugehörigen Verbum nachsteht, wird κάτα geschrieben, ὅτ' ἂν εὐφροσύνη μὲν ἔχῃ κάτα δῆμον, Od. 9, 6 Il. 17, 91.
Bei Dichtern, bes. den älteren Epikern, lautet das Wort auch vor Consonanten κάτ u. erleidet dann Assimilationen, so daß nicht bloß in Zusammensetzungen κάββαλε, κακκείοντες, κάλλιπε, καῤῥέζουσα, κατϑανεῖν geschrieben wird, sondern auch καγγόνυ, καδδέ, καδδύναμιν, für κὰγ γόνυ, κὰδ δέ, κὰδ δύναμιν, u. eben so κακκεφαλῆς, καμμέν u. καμμέσον, καννόμον, καππεδίον, καπφάλαρα, κάῤῥα, καττάδε, καττόν, die sämmtlich besser getrennt geschrieben werden, aber an ihrer Stelle aufgeführt sind. Vor στ u. σχ fällt auch τ aus, in καστορνῦσα, κάσχεϑε. – In καταιβάτης u. ä. hat sich die alte gedehnte Form καταί erhalten.
In der Zusammensetzung bedeutet es – 1) von oben herab, herunter, darauf, am Boden, καταβαίνω, καταβάλλω, καταπίπτω, κατάκειμαι. – 2) entgegen, gegen an, κατᾴδω, καταβοάω, u. bes. eine feindliche Thätigkeit, ein nachtheiliges Einwirken, καταγιγνώσκω, κατηγορέω, καταψηφίζομαι, ver-, miß-. – 3) Verstärkung des ursprünglichen Begriffes, er-, zer-, ver-, κατακόπτω, καταφαγεῖν, κατακτείνω, auch adj., κατάδηλος. – 4) zuweilen giebt es auch einem intr. Verbum transitive Bdtg, καταϑρηνέω, beweinen, beklagen.
См. также в других словарях:
ταπεινώνω — ταπεινῶ, όω, ΝΜΑ [ταπεινός] μτφ. μειώνω κάποιον, θίγω την υπερηφάνειά του, τόν εξευτελίζω νεοελλ. μέσ. ταπεινώνομαι μειώνεται η υπόληψά μου μσν. αρχ. 1. καθιστώ κάποιον μετριοπαθή, μετριόφρονα («ὅστις ὑψώσει ἑαυτὸν ταπεινωθήσεται, καὶ ὅστις… … Dictionary of Greek
αλφάνω — ἀλφάνω (Α) 1. έχω όφελος, αποφέρω κέρδος, κερδίζω 2. αποκομίζω, παίρνω, βρίσκω 3. φρ. «ἀλφάνω φθόνον», προκαλώ τον φθόνο. [ΕΤΥΜΟΛ. Ρηματικός τ. τής Αρχαίας γνωστός ήδη από τον Όμηρο, όπου απαντά μόνο σε χρόνο αόρ. β΄ (ἦλφον). Σπανιότερα το ρ.… … Dictionary of Greek
προσεπιδράσσομαι — και αττ. τ. προσεπιδράττομαι Α 1. αρπάζω κάτι για τον εαυτό μου και τό οικειοποιούμαι («τῆς Ἀσίας βούλονταί τινα προσεπιδράττεσθαι», Πολ.) 2. μτφ. επισύρω κάτι εναντίον μου («προσεπιδραττομένους ἅμα καὶ τὸν ἐξακολουθοῡντα τοῑς τοιούτοις φθόνον»,… … Dictionary of Greek
ίσχω — ἴσχω (Α) 1. εμποδίζω, περιορίζω, συγκρατώ, βαστώ («μηδὲν ἡμᾱς ἰσχέτω», Αριστοφ.) 2. (ενεργ. και μέσ.) κρατώ τον εαυτό μου, συγκρατούμαι, στέκομαι (α. «ἴσχε, μὴ φοβοῡ», Αισχύλ. β. «ἴσχεσθ Ἀργεῑοι, μὴ φεύγετε», Ομ. Οδ.) 3. απομακρύνομαι 4. παθ.… … Dictionary of Greek